Megvolt a negyedik, utolsó kör, Skype Interjú, a HR-es főmókuslány is láthatott, meg a leendő főnök is benézett 5 percre, hogy legalább lássa kit is szeretne felvenni.
Nem történt semmi rendkívüli. Standard sablonkérdései voltak a HR-esnek, inkább csak olyan véleményformálás. És egy bomba ledobása: Nincs semmilyen relocation package, oldjam meg.
Köszönik szépen, akkor most visszavonulnak tanácskozni, meg még meg kell hallgatni a másik két jelöltet.
Hogymivan? Nincs relocation? Ezt így hogy? Úgy fogom fel, hogy végső teszt, mennyire tudok tárgyalni, mennyire hagyom magam. Nem fogom.
Ezután persze egy kis telefon a fejvadásszal, mondom neki mi a helyzet ezzel a relocationnal? Nem erről volt szó. És akkor elkezdtünk megint pénzről beszélni, hogy talán valami részleges dolgot el tud intézni nekem, tételesen végigmentünk mennyibe is kerülne ez a költözés, mennyire zsebbenyúlós eladni a kocsikat, hamarabb felmondani a lakást, bennhagyni a bónuszomat, repjegy, megszabadulni a felhalmozott kacatjainktól, satöbbi.
Abban maradtunk, hogy amire esély van, hogy el lehet intézni, az az egy hónap lakás Hong Kongban, repjegyek és a szarjaink átkonténerezése SF-ból HK-ba. Nos, ez is több, mint a semmi, végülis rendben van, a fizuemelés kompenzálni fog, esetleg ha az ígértnél picit nagyobb lesz a fizu, az szépen lassan kompenzál a hirtelen támadt kiadásokért. Viszont, amit nem értek, nem fér a fejembe, hogy miért beszélgetünk erről most? Ott lebegtetik a másik két jelöltet, ha még nem tuti, hogy én vagyok a befutó, akkor mit egyzekedünk részletekről? Játszanak velem és nincs is másik két jelölt?