Olyan hülyék az emberek

Kendőzetlenül a mellékesről

Ezen a blogon igazi számokkal mutatom be próbálkozásaimat, hogy lehet a csillió dolláros munka mellett némi mellékest keresni. Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy eladok a fiverr.com-on, szolgáltatást. Azt továbbra sem árulom el, hogy mi a profilom, te úgyis azt fogod csinálni, ami neked bejön, amihez te értesz.

A lényeg hogy kb fél éve 3-4 hónapon keresztül megvolt a 2000 USD per hó, és már vártam, mi a következő mérföldkő, amikor is októberben beütött a krach, és ismeretlen okból zuhantak az eladásaim (A zuhanást a Novemberi számokban láthatod, késve írják jóvá). Még mindig nem tudom mi az oka, a Fiverr változtathatott valamit a keresési algoritmuson, az idegenek, a konkurencia, bármi. 1500-1200, és most a havi 1000 dollárért kaparok. Hatalmas hullámvasút és pánik, próbálkozok mindenfélével. 

Ezt még lehet fokozni, január elején simán törölték a legjobban fogyó termékemet, "these kind of gigs are no longer in our focus". Ez akkora bullshit, főleg, hogy ha rákeresek, a konkurencia továbbra is árulja pontosan ugyanazt, méghozzá nem is kevesen, ráadásul nekem is van egy hasonló ajánlatom, picit más néven. Valaki jelentett, vagy bánat tudja miért csinálták... A mese tanulsága, hogy akármilyen jól megy az üzlet, bármikor kihúzhatják a talajt alólad. Ki tudja, holnap az egész accountomat bezárhatják, mert csak.

Nagy elhatározás született múlt héten, váratlan fordulattal irány Magyarország - egy időre.

Menjük csak sorjában. Utálom a munkámat. Jó ötletnek tűnt otthagyni San Franciscót, de az új cég nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindenki csodálatos öltönyben feszít, de ennyire széthúzó céget én még nem láttam, mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, arrogáns, és egy felső 10%-ot kivéve inkompetens. Egyáltalán nem segítőkész. Ma reggel is hibát találtunk abban a prezikében, amit hosszú approval processek végén, minden kisisten aláírt, mutogattuk vevőnek, stb. A mérnök srác meg csak pingvinezett, hogy hát hát de igenis jól van az, aztán kijavította, miután három nem mérnök elmagyarázta mi nem stimmel.

A fentiekből kifolyólag a kollegák nagy részével nem jövök ki, és sokat gondolkoztam rajta, hogy akkor most mindenki hülye, csak én nem, vagy, ami valószínűbb, hogy én nem illek ide. Igazából mindegy is, csak az ember önbecsülésének fontos, hogy tudja, megmagyarázza magának, mitől nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy remélte. 

A konteó kezd összeállni, ahogy egyre jobban átlátom a belső politikai cicaharcokat, egyre többször hallom, hogy x munkatárs sajnos felmondott. És mégegy. Az elmúlt hónapban már hatan. Volt köztük közelebbi ismerős is, akivel jobban kijövök, elbeszélgettünk mi ez az elvándorlási hullám, és úgy tűnik, nem csak én látom, hogy valami változik a cégnél, mindenkit túlhajtanak, köszönni nem csak nekem nem szoktak, a Sales targetek nem teljesülnek, szóval legjobb, ha elhagyod a süllyedő hajót. Tegnap a country managerről derült ki, hogy majdnem elment, de sikerült meggyőzni, hogy maradjon még egy évet. Mondjuk erre kíváncsi lennék mi történt, mert az ő szintjén már nem kenyérre kell, a pénz nem lehet ok.

No, mivel mindenki elhúz, nekem is ideje lenne, a megüresedett helyeket nem, vagy csak csigalassúsággal töltik fel, tehát még több munka jut ugyanannyi emberre.

Párhuzamos cselekményszál, hogy erősen közeleg kislányunk születése, e sorok írásakor még hat hét a hátralevő idő, így az Asszony is felhagy a munkával, igaz, neki a hongkongi állam nagylelkű adományaként jár 10 hét szülési szabadság, amit 80%-on fizetnek. Miután lett útlevele a kiscsajnak, haza is kellene vinni megmutatni, erre úgy két-három hetet szántunk volna eredetileg, ami nem túl sok, csak egy hatalmas rohanás minden nagynénit, rokont és barátot végigturnézni.

Újabb történetszálként, London óta nem adjuk fel a sivatagi vihar hadműveletet, továbbra is Dubai-ba szeretnénk költözni, 1-2-3 évre, csak valahogy nem akart összejönni, közbejött az amcsi előléptetés, a hongkongi lehetőség, de most már aztán tényleg mennénk, nem érdekel már Ausztrál kitérő vagy bármi egyéb sidequest. Az én cégemnek ugyan van ott irodája, de a fent részletezett okokból nem szívesen mennék, meg nem is állok úgy, hogy kérhessek. Asszonnyal viszont meg vannak elégedve, így pár hete felvetette főnökének, hogy mi lenne, ha szülési szabiról nem is ide jönne vissza, hanem.... igen, jól sejted, Dubai-ba. Nem lett elhajtva, utánanéznek, keresgetnek, valami csak lehet belőle ott is. Addig is viszont, én utálom a melót, ő amúgy is maternity leave-en, mi lenne, ha felmondanék a rákba és hazamennénk? Nagyszülők örülnek, hogy nem csak két-három hétre látják az Onokát, nekünk sem egy akkora rohanás, otthon nem olyan drága az élet, és még szeretünk is otthon lenni, a nagyon távlati jövőt otthon képzeljük el.

Mi van, ha nem jön össze Dubai? Akkor várunk, otthon, békességben nevelgetjük az utódot, 7 év külföldi munka után jól fog esni egy kis szabadság, aztán... majd meglátjuk. Valahogy úgyis lesz, nem?

Üdv a fedélzeten, egy olyan multinál vagyok Hong Kongban, ami kívülről csillog-villog, az iparágban számos díjat gyűjtött, vezetőként tartja számon magát, és ezt az analyst cégek is elismerik. Szinte presztízs nekik dolgozni, ha nem kellene befizetni a villanyszámlát, nem is kérnék fizetést, enyém a megtiszteltetés. Ezzel szemben a cég szolgáltatása drága, (miközben szerintem nem tud semmi extrát), de a Brand makulátlan, pénz van dögivel, soha nem megyünk bele árversenybe, (veszítenénk is).

December van, karácsonyi ünnepség, picit mindig kirázott ettől a hideg, de az eddigi cégeimnél valahogy sosem volt olyan vészes, vacsora, bor, kellemes beszélgetések, a sokáig maradók esetleg táncoltak is. Ami viszont itt zajlott...

Délután negyed öt van éppen, és már túl vagyunk a nagyján, hiszen a város legjobb étterme HELYETT, csak így itt, a szerény 50 négyzetméteres bemutatótermünkben zajlott a kis ünnepség, délután háromtól. Az előzetes hírek szerint a céges policy sajnos nem enged alkoholra költeni a cég pénzéből, de a management team megkönyörült rajtunk, meg amúgy is irtó gáznak érezték, SAJÁT PÉNZBŐL hoztak sok bort pezsgőt, vodkát meg amit találtak a boltban. A nagyvezér Brian előadta, hogy mennyire jó, hogy mindenki a családjával tölthet időt ilyenkor, boldog karácsonyt, és így rögtön csapjunk is át a mindenféle díjak-ra. Kapott díjat például

-A csapat, aki önfeláldozóan mindig utolsónak hagyja el az irodát, a finance
-Az év újonca, aki annyira jó volt, hogy még hétvégén is be lehetett rángatni
-Az év katasztrófaprojekt-csapata, akik április óta lapátolják a szart a csúszda tetejére, csakhogy másnap kora reggel újra kezdhessék

Volt még pár Sztahanovista díj, rossz volt hallgatni. Egész éves fáradozásaikért kaptak egy oklevelet és egy üveg bort. És csendben mindenki más örül, nem jó ilyesmit kapni.

Hiba volt ehhez a céghez csatlakozni, na! Visszasírom az előzőt, keresem a következőt:) Addig is megyek vissza további élményeket gyűjteni, de egy óra múlva jövök, meetingem van ugyanis....

Nehéz, küzdelmes, pénzégető. Egy héttel a Launch előtt az Amazon borította az asztalt, azt mondta, nincs többé fizetett review. Ez amolyan szent grál, pár dollárért emberek ódákat zengenek a termékedről, ami persze, nagyban aláássa a visszajelzések hitelességét, az egyéni eladó szempontjából viszont hasznos, hogy nem kell hónapokat várni mire összejön 10-20 visszajelzés.

Na, most ez nincs. Mindenki erre tervezett, hogy erre épül a kampány, ez tervben volt termékválasztásnál is. Ha ezt előre  tudom, lehet, hogy másfajta terméket választok, mondjuk olcsóbbat. Könnyebbet. Amúgy én még örüljek, mert aki egy héttel utánam akarta beküldeni az árut amit legyártatott (és kifizetett), annak az Amazon egyik napról a másikra azt mondta: Srácok, STOP, holnaptól nem fogadok el több árut a 4. negyedévre, tessék vele kezdeni valamit januárig. Hogy addig ki raktározza, mi lesz az árukészletben álló pénzzel az nem az ő bajuk. MVP. Na ez az igazi kibaszás, az Amazon egy geci.

Megy a pay per click kampány, ahol persze némi érdekellentétet látok az Amazonnál, hiszen neki az is jó, ha nem adódik el a termék, viszont a hirdetéseiért ugye én fizetek. Ő már így is pénzénél van, akinek meg eladni is sikerül, az külön jó, mégtöbb pénz nekik. Szóval önteni kell a pénzt abba, hogy esély legyen eladni, nem megyek végig minden fájdalmas taktikán, de lényeg, hogy sokkal nehezebb, mint amire terveztél.

Egy hónap alatt eladtam kb 35 készletet. Nyomott áron, ezeken veszteség, meg nulla haszon van. 

Ötletem még van, kemény vagyok, nem adom fel, de egyenlőre úgy néz ki ez nem lesz hosszútávú.

Viszont, rengeteget tanultam social mediáról, (FB, Instagram, Pinterest) mibe érdemes pénzt feccölni, mi az, ami pénzkidobás, hogyan rendeljünk valamit nagy tételben kínából.

Egyenlőre drága lecke volt, de lesz ez még jobb is, szép lassan valami csak beindulni látszik.Továbbra is tartom, ha pénzemnél leszek, megérte.

Egy hónap múlva újra jelentkezem Amazóniából! Vagy később.

Kereken egy hónapja írtam, némi optimizmussal. A valóság, íme:

Alig 3 napja kezdhettem árulni, több okból

1. Az áru némileg lassabban ért oda, mint azt ígérték.
2. Az amazon seller support ügyfélszolgálatával kommunikálni csak picit fájdalmasabb, mint sajtreszelővel maszturbálni.

Kifejtem. Világosan le van írva, hogy nincs szükség cégre ahhoz, hogy árulj valamit. Annyira nem olcsó, meg kis macera is a cégalapítás, így ameddig nem tuti, hogy ez működik, addig inkább nem. Namost a kínai support elkezdett bombázni üzenetekkel, hogy márpedig azonnal töltsem fel a business licenesemet, cégjegyzékszám, miegyéb. Kérdésre, hogy mégis miért, idéztem nekik a vonatkozó terms and conditions-t, nem értik, nem reagálnak, mintha egy fallal beszélnél. "please kindly support your business license"

Összesen legalább 8-10 óra ügyfélszolis telefonálás, 15-20 email után az eredmény: egyszerűbbnek láttam legalább egy egyéni vállalkozóit elintézni, mintsem megértetni velük, hogy az amerikai seller support is azt mondja, hogy menjenek a fenébe, hülyeség a business license. Elintéztem, approved. Farfekvéses sünt nekik.

Azóta indul a marketinghadjárat, játszom az árral, készülnek a fizetett blogposztok és youtube videók, talán még pont időben Black Friday-re.

Mikor értékelem sikeresnek az értékesítést? Ha Január végéig el tudom adni mind az 517 készletet.

Az van, hogy vevőként nem szeretem az Amazont. Minden szép új, csillogós, én meg szeretek használt cuccokat vadászni az Ebayen. A boltban minden hülye tud vásárolni, de egy jó kis licitálós oldalon, a kincset megtalálni a sok szemét között, az már szinte élvezet!

De nem is ez a lényeg. Hanem hogy akármennyire is ellenszenves az Amazon, eladni rajta pont azért tűnik jó bulinak, amiért én nem szeretem. Nehézkes rajta a keresés, és nagyon könnyű a vásárlás. A legtöbben amúgy is prime memberek, tehát free shipping van nekik, sokszor másnapra. Ez tényleg jó, csak ára van!

Ahogy mindig is keresem a lehetőségét egy új és jó sidebusiness-nek, ez jónak tűnt, nekem "csak" egy jó terméket kell találnom, megoldani, hogy a messzi Kínából beszerezzem, sokat olcsóért. Az Amazon leveszi a vállamról a munka igazán nemszeretem részét, mégpedig a csomagolást, levélcímzést, kiküldést, kapcsolattartást a vevővel. Ez engem MIND nem érdekel, csak a macera van vele. Oké, ezt a szolgáltatást meg kell fizetni, azaz be kell építeni az árba. 

Hónapokig olvastam, podcastokat hallgattam, tanultam minden csínját bínját, hogy hogy is kell ezt csinálni, és Júliusban végre belevágtam. Termékkeresés, mintadarabok rendelése, egyezkedés a gyártóval, doboz design, fizetés, beküldés a raktárba, termékleírás, fotók, kulcs szavak és utána csak várni kell, hogy a népek vegyék a cuccot!

Elsőre egy elég általános termékkel kezdem, egy szilikon konyhai eszközkészlet, tudod, tésztaszedő, fakanál, forgató, merőkanál, satöbbi. Meglátjuk hogy sikerül, jelenleg épp úton van a raktárba 520 ilyen készlet, mindenestül kb 6000 dollárom van a projektben. Ha minden jól megy, egy héten belül megérkezik, és kezdődhet az eladás! Velem van a Q4, az ünnepek előtt mindent el lehet adni, mint ahogy korábban is tapasztaltam az órabizniszemben. Ellenem van a rengeteg buktató, az Amazon szarabbnál is szarabb ügyfélszolgálata (az eladók felé... a vevőknek persze ki van nyalva a popója), ahol már megtanultam, hogy ha szeretnék legalább angolul tudóval beszélni, az US ügyfélszolit kell hívnom, ahol már csak az értelmi fogyatékos agentekkel kell megküzdeni, elég egyszerűen feltenni a kérdést, hogy ők is megértsék.

Igyekszem nem elfelejteni jelenteni hogy sikerült, ha minden jól megy, egy hónap múlva rendelhetem az újabb kört, aztán dolgozhatok egy másik terméken is!

Korábban már írtam helyzetjelentést a kis mellékesről, szolgáltatást nyújtok Fiverr-en, és az üzlet úgy tűnik beindult.

Azt hiszem, jó úton vagyok, a kis mellékes az egy évvel ezelőtti havi 300-400 dollár bevételről folyamatosan emelkedett, ez a hónap pedig kiemelkedően jónak néz ki. 20-a van, és ez a csodás mini dashboard fogadott, amikor beléptem:

1400 dollár, és 20-a van. Lineáris növekedést feltételezve, kb 2000 lesz a vége (Update, 31-ére 2087.2 lett). Az elmúlt 2-3 hónapban 1000-1200 volt a havi termés.

Őszintén szólva, kezdenek agyamra menni a kukacoskodó kuncsaftok, bár szerencsére egyre kevesebb van belőlük. Egészen biztosan eltöltök velük napi 1-1.5 órát, bár részletekben érkeznek, kis 2-5 perces adagokban.

Update: Augusztusban is féltem, hogy nem lesz meg a kvóta, aztán mégiscsak 2160 dollárral zártam a hónapot. Igaz, ebben volt egy hatalmas boost, ilyen még sohasem volt, hogy valaki ennyit költött volna: 365 dollárért rendelt egyetlen dolgot! Azt hiszem lassan írok neki, hogy nincs-e szüksége másra is:)

Valaki, kérem, árulja már el nekem, hogy tetszőleges lezuhant repülő, tengeri katasztrófa, robbantás, támadás vagy rablás beszámolójában miért hangzik el, hogy hány nő és csecsemő IS volt az áldozatok között. Ez fontos? Ettől rosszabb lesz egy merénylet? Ja, ha mind férfiak voltak, akkor az nem is gáz, de ha NŐK ÉS GYERMEKEK IS, na az már világvége. Ettől jobban fogy az újság? És mi van a transzneműekkel? 

4 hónapja szedem a gyapotot az új gazdám földjén, kezdünk beilleszkedni, Köszönjük minden nagyon szép és jó! Eseménytelenül telnek a napok, minden olyan, mint amire számítottunk, a helyi kaja finom, bár sokszor fogalmunk sincs mit rendelünk, mert az angol menü mindent leegyszerűsít, így olykor előfordul 3-4 tök ugyanolyan tétel a menün. A helyiek megfelelnek az ázsiai sztereotípiáknak, nagyon sokat dolgoznak, nagyon szorgalmasak, csak sajnos ész nélkül.

Mondok egy hasonlatot:

Ha az a feladat, hogy ezt a köbméter homokot be kell dobozolni, és adsz nekik egy törött kiskanalat, akkor napestig kanalaznak, ám senkinek nem jut eszébe, hogy 20 méterre ott egy lapát, amivel fél óra alatt végezni lehetne. Ha javaslod, hogy mi lenne, ha inkább a dobozt húznánk rá a kupac homokra, akkor jön a jaaaj, azt úgy nem lehet, nekünk azt mondták, hogy kanalazzuk be.

Rugalmatlanok is, bármilyen kereskedelmi szituációban, azt csakis úgy lehet, ahogy ők kigondolták. Egyéni dealeket kötni sajnos nem lehet, és a főnököt sem lehet megkérdezni róla. 

Példa:

Kedvenc kajálós standomon, a kaja 28 helyi dollárba kerül, amiben van kaja, meg egy dobozos üdítő, kóla, sprite, szójatej. Egy ilyen üccsit ő kb 4-5 dollárért vehet nagyban. Árulnak kis sült golyócskákat is, 10 darabot 5 dollárért. (neki a 10 darab kerülhet 2-3 dollárba)

Mondom én neki, figyelj srác, utálom a cukros löttyöt, dobj be helyette 3 kis gombócot, az neked semmi, én meg örülni fogok, és még jobban is jársz. Jaaaj, azt nem leheeet, nekem üdítőt KELL adnom a kajához, másként az LEHETETLEN!

Na, de semmi baj, ezért dolgozik ott sok szakember a világ más tájairól, hogy egy picit kreatívabbak legyenek, és megoldja a helyi mukik életét, cserébe kapnak egy nagy rakás pénzt. És úgy tűnik, a nem helyi munkaerőért harc van, ma jött az első ilyen, egy kis levél a LinkedIn-re, miszerint a konkurencia keres valami hasonlót, mint én, érdekelne-e, beszéljünk. Nos, alig 4 hónapja vagyok itt, még nem vagyok túl boldogtalan az új gazdámmal, eszem ágában sincs munkahelyet váltani, de azért csak érdekel mit ajánl a konkurencia, így mutatok némi érdeklődést, hogy kideríthessek részleteket. Miután kiderült, hogy borzasztó gyatrán fizetnek, amin azért picit meglepődtem, már köszöntünk is volna el, amikor a recruiter még felhozza, hogy mégis milyen irányba kacsingatok, van-e kedvem egy kávéra találkozni, hiszen ha nem most, akkor máskor még érdekelhet valami, és jó, ha ismerjük egymást. Nos, én szeretek kávézni és beszélgetni, jövő szerdán találkozunk! Kíváncsi vagyok, csak go with the flow!

Vérzik a szivem, de 3 héttel karácsony előtt, hidegben, 3 hetes határidővel egy tizenpárezer dolláros, manuális váltós kabriót eladni csak komoly bukóval lehet. Tudom, karácsony van, de az átlag amerikai akkoris csóró, nincs 17000 dollár a számláján, amit csakúgy kidobhat egy kocsira. Kell a hitel, igényelni időbe telik, meg majd januárban (persze). Hidegben amúgysem vágysz kabrióra.

Kelly Book Value, a nemzeti adatbázis azt irja, 17600-at ér. Ennek eléggé megörültem, hiszen egy éve 18.5-ért vettem, és egy 2-3 éves autónál ennyi értékcsökkenés belefér, simán. Jó fej leszek, 16-ért odaadom, csak vigye valaki de gyorsan!

Kollega bejelentkezik, hogy tetszene neki, mondjak egy árat és megegyezünk. Tudom, hogy nincs pénze, de hiteget, mondja hogy elviszi majd, persze hogy! Kerül, nem akar kijönni a parkolóba körbevizelni, majd szóljak mennyiért van jelentkező, rá fog igérni! Persze, hogy nem, amikor már éreztem, hogy a 16 sosem jön össze érte, már én mondtam, hogy mondjon egy árat, de hát neem, majd szóljak mielőtt eladom... Most újította fel az öreg autóját (úgy 15-20-ért), van család, nincs túlfizetve, rossz kombó ez igy kollega! Persze hogy ingyen akarta, részletre, most nincs ennyi.

 A kereskedő hiénák 10 ezeret kínálgattak, úgyhogy... vártam a jelentkezőket, akik nem tolongtak. Jött egy trükkös magánhiéna, aki a találkozóra egy kétszer ennyit érő Mercivel érkezett, hétvégi kocsinak kell jön a duma, de ahogy vizsgálja az autót, már érzem, hogy kereskedő. Tetszik neki, végül benyögi, 8 ezeret ad érte.

Vannak a fantom vevők. Telefonon érdeklődik, kulturált, érthető, egyenesen beszél. Tetszik neki, kell neki, biztosít róla, hogy ritka darab, jön érte. Még ma, munka után. Ugye sejted, hogy soha többet nem telefonált? Egy SMS-re válaszol még este hatkor, hogy köszi, de vett egy másikat. Persze. 4 óra alatt hirtelen a látókörébe került egy hasonló, elment zsebében a pénzzel és ezt meg se nézte, mert az annyira tuti ajánlat volt. Perszehogy.

Végül, amikor már készültem a "we buy your car for cash" cégekhez, a lehúzós hiénákhoz, akik online becslés alapján 12.5-et adnak érte, befutott az érdeklődő. Jön érte, elviszi persze. Visszahív. Alkudozik. Megegyezünk végül 13.5-ben. Eljön érte a feleségével, ilyen 50 fölötti párocska Lexus SUV-al. Csávónak csorog a nyála a kocsira, neki lesz a játékszer, felesége pedig nyilván nem akarja. Úgy ugrik rá minden kis apró 10 forintos hibára, hogy nézzed apjuk, ez így szörnyű, ez úgy rossz, ez miért ilyen kopott? Szerintem hagyjuk itt, nem is kell neked ez a kocsi, vigyél el inkább Mexikóba nyaralni. Szerencsére csávót ez nem érdekli, KELL neki a kocsi. Én meg már ott vagyok, hogy vigye, nem érdekel. Rövid tesztút után a csávó vágja, hogy aranyat talált, felesége csak károg, de egy centet sincs pofája alkudni, 13.5-ért én is megvenném

A Mustang mellett volt még egy gazdaságos kisautó is, Honda Civic, 2001, 200 ezer mérfölddel, kívül ütött kopott, cserébe belül sem megkímélt, lóg a tetőkárpit is. Azt gondolná az ember, hogy olcsó kisautót könnyű eladni, Amerikában a 37 mpg hihetetlen fogyasztásnak minősül (Mustang 22), biztosítása nem egy horror, vigyázni nem kell rá, üzembiztos, szinte termeli a benzint, sok embernek kéne. Sajnos akinek viszont ilyen kocsi kell, annak annyira nincs pénze benzinre, hogy el se bír jönni érte. Nem csörög a telefon, illetve de, elhozhatja-e féláron. Nem. Az a kevés, aki eljön, ketten is megrettentek, hogy mi ez a furcsa zörgés a motorból? Mi lenne, 200 ezer mérföld nem múlik el nyomtalanul. Én hiszek a szerelőmnek, aki szerint ez teljesen rendben van, amióta megvan ilyen a hangja, üzembiztos.

1! nappal indulás előtt feltűnik egy Mexikói srác a haverjával, jönnek kipróbálják a gépet, kéne. Már vagy 5 perce megy a tesztvezetés, minden karcot végignéz, kérdezi az autó előéletét, hallgatja a zörejeket, amikor megkérdezi, hogy ne haragudjak már, de nem ismerjük mi egymást? És ekkor leesik... Tőle vettem a kocsit úgy 8 hónapja. Innentől kezdve vége a tesztvezetésnek, menjünk haza, intézzük el a papírokat, KELL neki a kocsi. Ismeri, a családjában van újkorától, így nem fél semmi zörejtől, tudja, hogy rendben van! Ésssss ez is elment!

Munkakereső minisorozatom happy end-del ér véget, két hete November végén aláírtam a szerződést!

Mégsem Dubai, viszont Hong Kong a végállomás! Volt még egy kör spúrkodás, de szerencsésen visszavertem a támadást, és még valami szánalmas signup bónusz is lett, tényleg csak jelzésértékű, de legalább az első negyedéves jutalék 50%-át garantálják, ami azért csinos összeg.

Azóta egy felfordulás az élet, úgy döntöttünk, hogy ha már megyünk, akkor karácsony előtt hazamegyünk nyaralni, így hat hét helyett 4 hetünk van:

-eladni bútort, háztartási eszközt, minden vackot
-eladni a Mustangot
-eladni a másik kocsit
-elintézni a kutya papírjait, HK-ba nagyon nem egyszerű történet blökit vinni
-becsomagolni azt a 10 bőröndnyi cuccot, amit mégsem adunk el, és a shippinget elintézni

Amit sikerült elintézni és eddig öröm:

-Lease break feet nullára letárgyalni (5000 dollárról, hehe)
-FELMONDTAM! Isteni érzés látni a kollegákat mérgezett egérként rohangálni látni, míg én hátradőlök, hogy Na, ez már nem az én problémám, ha kérdés van segítek!

Viszlát Hong Kongban, addig is Boldog karácsonyt, és hasonlók!

Szárazság van Kaliforniában, és ma reggel óta szakad az eső. Zsír! Megörültem, mert végre kocsikázhattam egyet a Mustanggal esőben, iszonyú móka csúsztatni. Szóval traction control off és hadd szóljon! Kívánok mindenkinek hasonlóan örömteli utat a munkahelyére! 

Amikor már ilyen hosszan nem jeleznek vissza, és 2-3x is túllépik a saját maguk szabta határidőt, az nem jelent jót az álláskeresőnek. Vagy tárgyalnak valaki mással és te csak B terv vagy, vagy várják a csodát és egy nálad sokkal alkalmasabb felbukkanását, vagy egyszerűen kiestél a játékból, csak még nem mondják el.

MInt már írtam az előző bejegyzésben, már kétszer zaklattam a kontaktomat, hogy most már mi a helyzet, megőrülök a várakozásban, most már ott tartottunk, hogy újabb 28 órája semmi hír. Már lefekvéshez készülődtem, már lenémítottam a telefont, csak még egy utolsó Candy Crush menet, amikoris villog a telefon, ismeretlen szám.

Gummóning Sztív, mesélj mi a pálya? Nos, hát azért hívott, hogy elnézést kérjen a várakoztatásért, az a helyzet, hogy emlékszem-e, amikor a nagykutyával interjúztam, akkor felmerült, hogy esetleg Dubai-ba kellene menni. Éppen nem tudják eldönteni a tesók, hogy hova is kellek. Ne izguljak, tetszek nekik, ajánlatot fognak tenni, csak még azon törpölnek, hogy melyik város legyen a nyerő.

YEEEEEEEEEEHHHHAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA! Na, ez jó hír srácok, gyerünk gyerünk, találjátok ki! Most már alá is írnék valamit!

Szeret? Nem szeret? Akarnak? Nem akarnak? Most mi a fene van? Miért tolják mindig a határidőt? Direkt játszanak velem? Megy valami a háttérben?

3 és fél hete megy ez a várakozás. Még meg kell hallgatni a következő két jelöltet. Egy hetet csúszunk, mert a másik jelölt nem ért rá interjúra. Oké, még egy nap, megvolt minden interjú. Most már csak tanácskoznak a nagy managerek, hogy melyik jelöltet vegyék fel.

Mindeközben néha beszélek a fejvadásszal, nyugtat, hogy no para, még minding prime candidate vagyok. 

Vasárnap éjjel, ír egy levelet, csatolmánnyal, fejléces word dokument, ami Verbal Offer Checklist névre hallgat. Személyes adatok, mégegyszer a jelenlegi és elvárt fizetésem. Megkonzultáljuk, és továbbítja a HR-nek. Mondjuk, azon kicsit fennakadt a szemem, hogy a jelenlegi fizura bizonyítékot is kérnek, állítólag ez Ázsiában megszokott dolog - node... azért mégiscsak, európai szemmel ez brutálisan a pénztárcában való turkálásnak minősül. Oké, nem probléma, meg tudom mutatni az adóbevallást és akkor jó lesz, minden stimmel. Részletkérdés, mert előbb küldjenek már egy ajánlatot!

Pár nap kontakt nélkül, és mindig előjönnek a kételyek. Amikor először felhívtak, úgy tűnt, hogy tegnapra kell valaki, milyen gyorsan tudok odaérni, ez volt a fő problémájuk. Most meg látszólag húzzák azidőt, nem történik semmi. Vagy mégis? Egyezkednek valaki mással, amig második jelöltként tartanak? Tényleg csak a lassú corporate gépezet a hibás?

Ezalatt persze, már 4-5 hete várakozó állásban van az életünk. Vegyünk-e még tartós tejet? Kezdjem-e eladni a cuccaimat? Közeleg egy ezer dolláros javítás a második kocsinknak, invesztáljunk, vagy adjuk el a vérbe? Mennyire toljam a sárkányrepülős projektemet? Kezdjek felkészülni a vizsgára? Mekkora erőbedobással dolgozzak melóban? Érdekeljen a féléves értékelő? Invesztáljak energiát új emberek megismerésébe? Vegyek repjegyet nyaralásra?

Megvolt a negyedik, utolsó kör, Skype Interjú, a HR-es főmókuslány is láthatott, meg a leendő főnök is benézett 5 percre, hogy legalább lássa kit is szeretne felvenni.

Nem történt semmi rendkívüli. Standard sablonkérdései voltak a HR-esnek, inkább csak olyan véleményformálás. És egy bomba ledobása: Nincs semmilyen relocation package, oldjam meg.

Köszönik szépen, akkor most visszavonulnak tanácskozni, meg még meg kell hallgatni a másik két jelöltet.

Hogymivan? Nincs relocation? Ezt így hogy? Úgy fogom fel, hogy végső teszt, mennyire tudok tárgyalni, mennyire hagyom magam. Nem fogom.

Ezután persze egy kis telefon a fejvadásszal, mondom neki mi a helyzet ezzel a relocationnal? Nem erről volt szó. És akkor elkezdtünk megint pénzről beszélni, hogy talán valami részleges dolgot el tud intézni nekem, tételesen végigmentünk mennyibe is kerülne ez a költözés, mennyire zsebbenyúlós eladni a kocsikat, hamarabb felmondani a lakást, bennhagyni a bónuszomat, repjegy, megszabadulni a felhalmozott kacatjainktól, satöbbi.

Abban maradtunk, hogy amire esély van, hogy el lehet intézni, az az egy hónap lakás Hong Kongban, repjegyek és a szarjaink átkonténerezése SF-ból HK-ba. Nos, ez is több, mint a semmi, végülis rendben van, a fizuemelés kompenzálni fog, esetleg ha az ígértnél picit nagyobb lesz a fizu, az szépen lassan kompenzál a hirtelen támadt kiadásokért. Viszont, amit nem értek, nem fér a fejembe, hogy miért beszélgetünk erről most? Ott lebegtetik a másik két jelöltet, ha még nem tuti, hogy én vagyok a befutó, akkor mit egyzekedünk részletekről? Játszanak velem és nincs is másik két jelölt?

Megvolt a harmadik kör, beszéltem a főfejessel. Meglepően jó fej öreg angol csóka, 24 éve él Ázsiában, valószínűleg tudja mi a dörgés arrafelé. Az utóbbi idők egyik legjobban siekrült interjúja, (ellentétben ezzel például) értette mire gondolok, értettem ő mit szeretne, teljes volt a zen. Már rögtön ki is találtuk, hogy volt-e olyan deal, amire az ő cégük is ráment, meg az enyém is, és volt! És minő véletlen, pont én dolgoztam rajta a mi oldalunkról! És mi nyertünk:)

A megdöbbentő fordulat azonban ekkor jött még csak. Az interjú elején kérdezte, miért pont Hong Kong, erre felivágosítottam, hogy én Igazából Dubai-ban keresek, csak hát jött ez a hívás a fejvadászotoktól, úgyhogy...

Szóval az van, hogy tudja, hogy a kisfejes magának keres valakit HK-ba, de ő igazából keres valakit Dubai-ba is, szóval keep an open mind! Jól van, én nem sértődök meg, ha végül Dubai lesz a dologból, sőt, igazából örülnék is neki. Nocsak, nocsak, micsoda véletlen. Abban maradtunk, hogy kitalálják, és lokációtól függően, az adott ország country managerével még kellene egy kör, mielőtt mindenki jóváhagyná, hogy én kellek.

Mindig is érdekelt némi kis mellékes, hogy hogyan is használhatnám az internetet egy kis plusz jövedelem megszerzésére. Emlékszel még a millió dolláros weboldalra (bocs, hómpédzsre. Olyan rég volt, hogy még élő ember is használta a home page szavakat)? Alex Tew, egy 18 éves srác valamikor 2005 környékén, kitett egy 1000*1000 pixeles fehér képet, és a pixeleket darabját 1 dollárért árulta, hogy egyetemre tudjon menni a bevételből. Vegyél meg pár százat, és azt teszel rájuk, amit akarsz. Céged logóját, tevehajcsárokat, Szeretlek Mari feliratot. Na, ez a zseni lebegett a szemem előtt, gyakorlatilag a nagy semmit árulta, és vitték, mint a cukrot. Persze, ezt csak egyszer lehet elsütni, volt pár klónja, de azért azt látjuk, hogy ezt sokáig nem lehet csinálni. azért ez akkoris egy millió dollár, ami már nem játék.

Még 1999-ben ment a CD-írós MP3 kalózkodós biznisz, amikor a letöltés még kevesek kiváltsága volt - szép zsebpénz volt, bőven behozta a hatvanezer forintos CD író árát, de a bizniszt kinyírta az internet, meg hogy meglehetősen illegális volt. Szerencsére bőven elévült, megúsztam, meg azért elég piciben csináltam, nem akartam lakást venni a pénzből, tényleg csak egy kis zsebpénz kellett 17 évesen.

Egyetem alatt már komoly szolgáltatást nyújtottam, vettem laptopot, ha kellett rendberaktam, kijelzőt cseréltem ha törött volt, majd szép haszonnal eladtam. Szerettem csinálni, mert jobb, mint szórólapot osztani, picit tanultam is vele, és akkor csináltam, amikor időm volt. 20 perc böngészés a vaterán valami eladó romra, alkudozás, hogy mennyit engedsz a feléből, hazavinni, esetleg pótalkatrészt vadászni, beszerelni, majd a kicsinosított példányt szépen meghirdetve eladni. Jó volt, csak melós, nem volt benne igazi extraprofit. A haszon arányos volt a befektetettt munkaóráimmal.

Valamivel később, kicsit párhuzuamosan, virágzott a Vatera biznisz, megvettem olcsón e-bayen a Hello Kitty órákat, vártam három hetet mire megérkeztek és karácsony előtt az elkeseredett anyukák egymásra licitálva gyilkoltak a csillogós rózsaszín csatos példányokért. Jó volt, munka mellett a karácsonyi szezonban két havi fizetést sikerült összeszedni vele, ami nem rossz, ahhoz képest, hogy vastagon túl voltam fizetve otthon. Igenám, de ezzel két probléma volt: Karácsonyi szezonon kívül a kutya nem vásárolt ilyen órákat, azt is csak nyomott áron, egyszerűen nem érte meg a macera, ráadásul amikor pörgött a biznisz, akkor is volt vele munka rendesen. Pénzbegyűjtés, figyelni, hogy ki-mikor-mennyit fizetett, a nem fizetőket zaklatni, postázgatni a nyerteseknek, vagy a személyes átvétellel szórakozni. Ezen felül még a Vatera nem túl felhasználóbarát rendszerével is meg kellett küzdeni.

Kellett valamit találni, ami legalább ilyen jól fizet, ám nincs vele ennyi macera, mert ennyi erővel akár havat is lapátolhatnék, az is munka.

Próbálkoztam én mindennel, de leginkább nem találtam semmit, az egyik próbálkozás a fiverr.com volt. Az emberek fizetnek 5 dollárt, hogy mindenféle szolgáltatásokat csináljak nekik. 5 dollár... nem sok, ezért nem sokat kap manapság ma az ember, különösen, hogy ebből 1 dollárt levesz a cég, marad nekem 4. Listáztam mindent ami eszembe jutott, küldök neked képeslapot, logót tervezek, facebookra posztolgatok, és még egy halom ötletem volt. Ímmel ámmal néhanapján jött 1-1 megrendelés, ám ebből a bevételből még afrikában is éhen haltak volna, szóval csak pár sör jött ki belőle. És ekkor vált el az ocsú a búzától, az egyik típusú szolgáltatásra megnövekedett az érdeklődés. 

Szépen lassan már havi 50-100 dollár volt belőle, ami már szemmel látható összeg, ekkor úgy döntöttem, profilt tisztítok és ráállok erre. Persze, ezt most nem mondom el mi ez, hülye leszek  konkurenciát állítani magamnak, így is vagyunk páran akik csinálják. A pozitív visszajelzések csak gyűltek, csak gyűltek, magam is meglepődtem, mennyire jó vagyok. Reméltem némi növekedést, de sokáig megrekedt a dolog havi 300 dollárnál. Persze, ha azt nézem, hogy átlag napi 5-10 percet levelezgettem érte, akkor nem rossz, de nem ebből lesz palotám Monacoban. 

2015 azonban változást hozott, és egyre inkább összejött 400-500 dollár is, és most szeptemberben rekordnyereség, 750 dollár. Igaz, ez már kétszerannyit, kb napi 20 percet vesz el az életemből, úgyhogy lassan úgy érzem, automatizálni kellene a dolgokat, amennyire csak lehet. Meg a törzsvevőkkel foglalkozni. Sőt, a törzsvevőknek már saját weboldal kellene, ahol nem vagyok 20% jutalékra lehúzva.

Hát így állunk, ezt már régen meg akartam írni. Te hogyan keresel mellékest? Rakjuk össze a fejünket, többen okosabbak vagyunk.

Szóval az van, hogy kitalátuk ezt a Dubai témát, már felkészültünk a vicces ismerősok idióta poénjaira (Na mivan, mentek dubajozni? Páááááááff szzkreecccsscsccssc), kifaggatuunk pár embert, aki ott él, már félkészültünk a homokvihar szépségeire. Fejben már ott laktunk.

Erre múlt hét pénteken jön egy levél egy fejvadásztól, hogy lenne-e kedvem Hong Kongba menni? Hát, nemnagyon tesó, de mondjad. Illetve kedvem van, de az pontosan ugyanolyan messze van otthonttól, mint SF, szóval cseberből vederbe. Az ajánlata viszont nem rossz. Karrierügyileg tökéletes lépés, pénzt fizetnének dögivel, és végiggondolva nem sok minden köt San Franciscohoz. 

Így, egy héttel később, már a második körön vagyok túl, már csak a fő fejesnek kell akarnia engem.

Na, lássuk a mérleget, nekem is segíthet a döntésben

Pro HK:

Angol cég, a vezetőség 80%-ban angol, és azt a munkastílust már ismerem Londonból, tudom, hogy a végletekig korrektek lesznek. Gentlemens agreement mindenütt.

Imádom a kaját (note to self, elhízásveszély)

Lehet mocim, a városban van értelme! Vrooom!

17 állami szabadnap. Lehúzza, hogy 15 szabadon választott szabadnapom lesz. (Ittt SF-ban 23 szabadnapom van plusz az 7 állami. És ennél többet akartam)

HK menő hely, izgalmas

Jó az időjárás.

Van Disneyland

Menő mininyaralások az Ázsiai szigetvilágba, viszonylag könnyen meglátogatok pár ismerőst. Fülöp szigetek, Maldív szigetek, Japán.

Fizetnek mint a köles. Majdnem duplázzák a jelenlegi fizumat.

Van pár ismerős HK-ban

Olcsóbb a repjegy haza

HK-ból van Exit Strategy: Globális cég, hatalmas irodák várnak Londonban és Magyarországon is.

HK ellen szól

A lakhatás kb pont annyiba kerül, mint SF-ban. Üdv ismét az egymillió forintos albik világában.

15 szabadnap. Picit kompenzál a 17 nemzeti ünnep.

Meg kell válni szeretett Mustangomtól.

A fizetés 40%-a jutalékos bónuszos marhaság

Ugyanúgy 14-16 órás szopó hazajutni

Amikor új munkát keresel, beadod sokfelé, ahol legalább 80%-ban eleget teszel a követelményeknek, és el tudod magadat képzelni az adott cégnél. Van az úgy, hogy visszaírnak, nagyon szeretnének beszélni veled, gyere srác, interjúzzunk. Nagy az öröm, már csak a legjobbnak kell lenni a sok majom közt, lemosok bárkit a pályárol, kidumálom!

Picit meglepő volt, hogy másik iparágból hívtak, de úgy vélem, tudásom átültethető, max 2-3 hónappal tovább tanulok, mert az adott iparág szakzsargonját is meg kell tanulnom, így volt ez a jelenlegi cégemnél is. Nagyon profin, e-mailban mondták ki, mikor fog hívni, szépen felkészültem, hajrá! Csöng is a telefon, tényleg az hív, akit már lecsekkoltam LinkedIn-en, és akkor indult a rémálom. Egy neves, nagy, nemzetközi cégtől azért többet vártam.

Semmi ismerkedés, bele a közepébe, Milyennek képzelem az ideális pozíciómat? Gyerekek, pont olyannak, ami az állásleírásban szerepel, nem? Elég határozott elképzelésetek volt, kit is kerestek, kit érdekel én mit akarok csinálni? Igazából én a strandon szeretnék margharitákat szürcsölni, néha szörfözgetni egy picit, masszázs, némi steak... 

Azt mondja segít, felteszi másként a kérdést, majd megfogalmazta pontosan ugyanazokkal a szavakkal, szórenddel. Próbálom menteni a menthetőt, igyekszem valami határozott választ adni.

Oké, akkor mennyi jogi hátterem van? Tudok egyedül szerződést fogalmazni az ő iparágukban? Milyen egyetemre jártam? Nos barátom, semennyi jogi hátterem nincsen, mégpedig azért, mert közgazdasági egyetemre jártam, ahogyan az hatalmas betűkkel szerepel is az önéletrajzomban. Sehol nem állítottam, hogy jogász lennék, max szerződési feltételeket tárgyalok az ügyféllel, ott is a tartalmi részre fókuszálva, a(z amúgy igen fontos) szőrszálhasogatásra meg ott a jogi osztály... Ekkor a csávó bemondta, hogy nagyon mást keresnek, ne raboljuk egymás idejét, viszlát. És letette a telefont.

Na álljunk meg egy szóra gyerekek!

Nyilván többen is láttátok az önéletrajzomat, és úgy ítéltétek meg, hogy némi közöm van a keresett pozihoz, ezért hívtatok, ezért gyűltetek ti is össze ezen a szép hétfő reggelen, hogy meggyőzzelek titeket, hogy igen, jól olvastátok, én vagyok az emberetek. HA AKÁRCSAK EGYSZER IS BELEPILLANTOTT VOLNA VALAKI abba a nyüves önéletrajzba, akkor nem raboltuk volna egymás idejét, ha gazdasági jogászt keresnek inrastruktúra-építési területre, akkor mi a francnak hívtok fel egy telekommunikációs hátterű közgazdászt??? Az meg milyenmár, hogy simán rámnyomják a telefont, picit sértődötten, hogy nem felelek meg egy ott helyben kitalált pozícióra? Mert az állásleírás alapján az lenne a feladatom, mint amit most is csinálok, csak épp a másik iparágban.

Nem baj, nyilván nem is szeretnék már ennek a cégnek dolgozni, nem dől össze a világ, ők sem mennek tönkre nélkülem, én meg keresem a céget, aki szokott önéletrajzokat olvasni:)

Ú, már egy éve nem írtam? Na mindegy, ez ilyen. Lassan megint érik az országváltás gondolata, jön a változás szele, nekem meg ki kell adnom magamból. Jó hely ez a California, csak valahogy mégsem. Papíron tökéletes, csak ha itt vagy, akkor jösz rá dolgokra.

Persze ez nem igaz, az elméletem szerint bármi, akár Rwanda is jó hely lehet, csak megfelelő anyagi lehetőségek kellenek hozzá. Ez az összeg mindenhol más és más, Rwandában nagyon sokba kerül a saját ranch, kis magánhadsereggel, és a jó orvos sem ingyen van. Nos, Azt hiszem Californiában is ez a helyzet, csak itt nem magánahdseregre, hanem lakásra költesz eszement összegeket. Csak a miheztartás végett, már kiköltöztünk San Franciscoból, miután 15%-ot akartak emelni az múgy sem olcsó lakbéren, átraktuk a székhelyünket a Silicon Valley közepére, ahol már boldogan fizetjük ki, a "csak" 3300 dollár plusz rezsit. Mert ez olcsó.

Maradjunk még továbbra is picit a lakbérnél. 3300? Ugyanmár, ennél olcsóbban is lehet bérelni, 2900-3000 pénzért már lehet ugyanekkora lakást bérelni. Csakhogy, az a gettó legmélyén van, ahol drogbáró a szomszédod, a lakás egy málló, hangszigetelés nélküli valami, ami valószínűleg egy autópálya mellett van, és az ablakra is rácsot kell tenned. Otthon valahogy nem 10% különbség van a medencés portaszolgálatos komplexum és a Magdolna utca között.

Na, de a lényeg, országváltás. Egész konkrétan Dubai a cél, és már várom, hogy elmagyarázd, hogy jajj oda ne, mert araboknál nehéz az élet, meg mind terrorista, meg miért pont a sivatag közepére, mert Párizs/Róma/Bréma mennyivel jobb lenne. Nos, én igazán nyitott vagyok, tudsz javasolni valamit Dubai helyett?
A következőkre vágyom:

1. Legyen közel otthonhoz. Ne kelljen 2 napig jetlaggel szívni, és egy hétvégére is haza lehessen ugrani, 200-300 dollárból.
2. Minimum 25 nap szabadság. Több lehet, kevesebb nem.
3. Ne legyen kisebb a fizum a jelenleginél (=Ne legyen kevesebb a hó végi megtakarításom. Lakhatás, adók, szelet pizza ára, ezt mind számítsuk bele. Igen, Dubaiban NINCS jövedelemadó. Ez például kimondottan tetszik. De igazából nem érdekel, ha 50% adó van, csak legyen kétszerennyi a bruttóm akkor.)
4. Legyen menő az orvosi ellátás. Igen, Dubaiban az.
5. Igazából melegre vágyok. Ahol most vagyok az nem az. San Francisco-ban egész évben 10-20 fok van, a 25 az már kánikula és nem tart tovább 1-2 napnál. A szél mindig fúj. Igen, Californiáról nekem is pálmafák, homokos tengerpart, bikinis csajok jutnak eszembe... persze, 800 kilóméterrel délebbre, Los Angeles, San Diego, ott ezek vannak. Itt nem. Itt csak

Halál van csak és vér és fájdalom
és senki senkit nem kímél.

Európából mármár röhelyesnek tűnik az Amerikaiak nagyzolása, mindenből a nagyobbat, pazarlót veszik, hát normálisak ezek? Hát, attól függ, honnan nézzük.

Reggel felkeltem, csináltam magamnak egy igazán jó kávét, rengeteg tejhabbal a csillivilli új kávéfőzőn. Ma 29 fok lesz, isteni nap. Elnyammogtam a kis biscottit a kávémmal, közben olvasgattam híreket, szigorúan a zsírúj hatalmas tévémen a Joey fotelomból. ( Mi a rendes neve a lábtartós elnyúlós bőrfotelnak?). 

Beültem szerény autómba, kényelmesen beautókáztam a munkahelyemre a napsütésben, fél tízre be is értem, ettem egy kis epret meg joghurtot a hűtőből.

Eközben már régóta bújom a netet, hogy ha végre összekuporgatom a kis pénzemet, akkor milyen autót is veszek, mert az mégiscsak jobb ennél a bontószökevénynél. Megvan már az álom, batárnagy amerikai kocsi, és pont leszarom, hogy 12-14 litert fog enni.

Kereken két hónapja vagyok itt, és jó úton haladok a pazarló megalománia felé. És reggel belémütött, hogy ha ezt nekem valaki 16 éves koromban, félidőben azt mondja, hogy így fogok élni, pofánröhögöm. Én nem így nőttem fel, mindenből legolcsóbbat, leghatékonyabbat, de azt is inkább nem, mert drága.

Nem, minden bizonnyal nem(csak) a pénz teszi. Ezelőtt Londonban éltem, hasonló anyagi lehetőségekkel, mégis mindenki a kisebb, spórolósabb, olcsóbb megoldást kereste. Itt valahogy nem ez árad az emberekből, itt szeretik a kényelmet, dübörög az egyszer élünk, "Whatever dude, I like it" mentalitás! Mert megtehetik. Az élet rövid, miért vennék mindenből kompromisszumot?

Ekozben megy a belső harc, hogy mit teszek? Miért iszom otthon a fél dolláros kávét, amikor a munkahelyen csak egy hangyányival van rosszabb kávé, de ingyen. Miért kell új(abb) kocsi, mi a baj a 15 éves kis(kurvanagy) volvómmal, amikor megy, eddig minden szakember aki látta, csak tátotta a száját, hogy mennyire egyben van. Miért kell a baseball játékosokkal egy fedő alatt lakást bérelni, amikor 20%-al olcsóbban is lehetne valami penészes egérlyukban? Miért kellett a Sony felirat a tévére, amikor volt sajátmárkás is, kicsit rosszabb, kicsit szürkébb, ám szinte feleannyiért? Ha visszafonám magamat, legalább havi ezer dollárral többet tudnék eltenni a párnacihába. És akkor jön a "Whatever dude, I like it!"

Hosszú hétvégére elutaztunk a Yosemite nemzeti parkba, szállást Airbnb-n szereztünk. Sokkal jobb, mint a hotel, és bele lehet futni ilyen házigazdákba. A hétvége ásza volt Frank, a 72 éves nyugdíjas:

-Ügyvédként dolgozott 20 évet a CBS-nél.
-Helikoptert vezetett a Viatnami háborúban.
-Olasz származású.
-Még mindig szokott repülőt és helikoptert vezetni.
-3 felesége volt.
-Körbeutazta a világot.
-Legyőzte a rákot.
-Harvardra és a Columbiára járt.
-Amúgy milliomos, van háza Olaszországban és San Franciscoban is, meg ez a kis rancho, itt a hegyekben. Lovakkal, személyzettel, egyéb állatokkal, 2 vendégház, egy saját ház, műhely és egyéb gazdasági épületek. És még ki tudja miről nem mesélt:)
-Mivel már öreg, nem tud annyit utazni, így Airbnb-n keresztül hozza el magához a világot. Utálja az amerikai és kínai vendégeket. Szereti az Európai turistákat.
-Keményen iszik és dohányzik. Tukmálja a vendégeinek is a minőségi piát rendesen.
-Menő quaddal közlekedik a birtokon. Mit közlekedik, ralizik!
-Estére varázsolt nekünk tábortüzet, S'mores-t csináltunk (keksz, feketecsoki, sült marshmallow).
-Olyan gyűjteménye van a világból.. a nagy vendégház alsó szintje múzeum. Afrika és Ázsia szobával, zsugorított perui emberfejjel (I-G-A-Z-I), és láthatóan egyiket sem a gagyi szuvenírárusoknál vette, hanem felkutatta, ajándékba kapta a helyi törzsfőnököktől, stb. És az igazán értékes darabokat meg sem mutatta.

Na elnézést a hallgatásért, sokminden történt, meg nem is történt az elmúlt időszakban. Mindenféle munkákra jelentkeztem, merthát élni kell valamiből, és kurva vagyok, a legtöbbet ajánlóhoz megyek. Szóval irány a napfényes California, szörf, két kézzel pénzt szóró filmsztárok és internetmilliárdosok, csöcsök, kurvák, kokain.

Jelenleg utolsó napjaimat rúgom a mostani gazdámnál, már csak három hét! Isteni érzés, egyre csak apad a munka, a logisztika a költözéshez annyira nem bonyolult, szóval van némi szabadidőm!

Megvalósult álom, hogy az új helyen rettentőmód várnak, elintézték nekem a vízumot, nekem csak be kellett érte menni a követségre. Fizetnek valami relocation céget, aki símogatja a buksimat, amikor földet érek, lesz lakás, lesz bérautó, elintézett bankszámla meg egyéb adminisztratív marhaságok. Tegnap kiderült, a főnököm ki akarja  fizetni a repjegyet is, a csomagon FELÜL, amit a költözésre költhetek. Most utasítsam vissza?

Nna, szóval ez van, még egy picit nézem a várost turistaszemmel, gyorsan megcsinálom, amit mindig is halogattam, aztán viszlát hideg eső, üdv napsütés! Mostantól szólítsatok Hank Moodynak!

Ú, ez roppant kínos volt... Mindenkinek.

Bontogatjuk a fizetési papírokat, és van az enyémen egy tétel, ami nem szokványos, R&R, és egy nagyítóval is alig látható összeg mellette. Namondom ez mi a fene? Kérdem a főnököt, meséljen már miért kaptam ezt a csinos kis összeget.

Főnök eltűnik egy picit, azalatt leesik nekem, hogy ez Reward and Recognition akar lenni, namondom, fasza, megjutalmaztak, de miért? Nem csináltam most épp semmit. És miért csak ennyivel? Konkrétan nem egész egy napi bérrel. Másfél éve legalább egy látható összeget kaptam, egy fél havi fizut. De most mit kezdjek ezzel?

Főnök visszaér, kínosan gratulál, kis emléktábla, kékszalag díj, satöbbi. A nagyfőnök küldi, akihez valószínűleg már eljutott a hír, hogy rohadtul munkát keresek.

A nagyfőnök szingapúrban lakik, szóval azért van sejtése arról, hogy mire elég ez az összeg, csak valószínűleg azt nem tudja, hogy felénk az ilyet inkább sértésnek szánják... Ha jó voltam, rendes pénzt kérek. Ha nem voltam jó, ne adjatok. De így, suttyomban adni, ráadásul olyasmivel magyarázva, ami eléggé kamuszagú... hát nem is tudom mit gondoljak. Pánik, hogy adjunk neki valamit, hogy ne interjúzgasson? Azt inkább két havi bérrel tudnák elérni, hogy ne lázongjak túlzottan. Meg ha nem a hátam mögött töltik be azt az állást, ami régóta érdekel és mindenki azt mondja, mindenképp szólunk, ha van üresedés.

Ha ennyi a keret, akkor mondják azt, hogy vigyem el a csajomat vacsorázni valami rendes helyre, állják a számlát.

Nem emlékszem mikor nem örültem utoljára bármilyen kis jutalomnak... De ez most kiakasztott. Megalázónak érzem. Sértőnek.