Európából mármár röhelyesnek tűnik az Amerikaiak nagyzolása, mindenből a nagyobbat, pazarlót veszik, hát normálisak ezek? Hát, attól függ, honnan nézzük.
Reggel felkeltem, csináltam magamnak egy igazán jó kávét, rengeteg tejhabbal a csillivilli új kávéfőzőn. Ma 29 fok lesz, isteni nap. Elnyammogtam a kis biscottit a kávémmal, közben olvasgattam híreket, szigorúan a zsírúj hatalmas tévémen a Joey fotelomból. ( Mi a rendes neve a lábtartós elnyúlós bőrfotelnak?). 
Beültem szerény autómba, kényelmesen beautókáztam a munkahelyemre a napsütésben, fél tízre be is értem, ettem egy kis epret meg joghurtot a hűtőből.
Eközben már régóta bújom a netet, hogy ha végre összekuporgatom a kis pénzemet, akkor milyen autót is veszek, mert az mégiscsak jobb ennél a bontószökevénynél. Megvan már az álom, batárnagy amerikai kocsi, és pont leszarom, hogy 12-14 litert fog enni.
Kereken két hónapja vagyok itt, és jó úton haladok a pazarló megalománia felé. És reggel belémütött, hogy ha ezt nekem valaki 16 éves koromban, félidőben azt mondja, hogy így fogok élni, pofánröhögöm. Én nem így nőttem fel, mindenből legolcsóbbat, leghatékonyabbat, de azt is inkább nem, mert drága.
Nem, minden bizonnyal nem(csak) a pénz teszi. Ezelőtt Londonban éltem, hasonló anyagi lehetőségekkel, mégis mindenki a kisebb, spórolósabb, olcsóbb megoldást kereste. Itt valahogy nem ez árad az emberekből, itt szeretik a kényelmet, dübörög az egyszer élünk, "Whatever dude, I like it" mentalitás! Mert megtehetik. Az élet rövid, miért vennék mindenből kompromisszumot?
Ekozben megy a belső harc, hogy mit teszek? Miért iszom otthon a fél dolláros kávét, amikor a munkahelyen csak egy hangyányival van rosszabb kávé, de ingyen. Miért kell új(abb) kocsi, mi a baj a 15 éves kis(kurvanagy) volvómmal, amikor megy, eddig minden szakember aki látta, csak tátotta a száját, hogy mennyire egyben van. Miért kell a baseball játékosokkal egy fedő alatt lakást bérelni, amikor 20%-al olcsóbban is lehetne valami penészes egérlyukban? Miért kellett a Sony felirat a tévére, amikor volt sajátmárkás is, kicsit rosszabb, kicsit szürkébb, ám szinte feleannyiért? Ha visszafonám magamat, legalább havi ezer dollárral többet tudnék eltenni a párnacihába. És akkor jön a "Whatever dude, I like it!"
