HTML

Olyan hülyék az emberek

Egy Öltönyös Rabszolga nyomora a nagyvilágban. Global Citizen, vagy mi.

Friss topikok

  • F.M.J.: @HoIsDe: A nők becsbentartása társadalomfejlődési eredmény, de ennek is van természetes eredete. S... (2018.02.11. 13:12) Az áldozatok közt 3 csecsemő és 12,5 nő is volt
  • Eltévelyedés: @Szubrina: Mondjuk, ezt meg tudom érteni. Nem is tudom miben reménykedik az ilyen. Az elmúlt 100 p... (2016.05.02. 04:14) A Social Safari iskolapéldája
  • Szubrina: Igazából még ebben a blogodban sem néztem szét, de ez tetszik...jót mosolyogtam, ahogy élvezed a v... (2016.04.29. 22:22) Ess eső Ess!
  • Szaktanár: @Eltévelyedés: feltételezem, h angolul dolgozol - északon az lehet, h nem lenne elég, legalábbis i... (2015.09.03. 15:52) Ismét új vizek felé
  • Eltévelyedés: Ez komoly, ennél közelebbit privát levélben szívesen mondok. (2014.02.04. 00:02) Californication

Pet Project

2015.09.30. 19:17 Eltévelyedés

Mindig is érdekelt némi kis mellékes, hogy hogyan is használhatnám az internetet egy kis plusz jövedelem megszerzésére. Emlékszel még a millió dolláros weboldalra (bocs, hómpédzsre. Olyan rég volt, hogy még élő ember is használta a home page szavakat)? Alex Tew, egy 18 éves srác valamikor 2005 környékén, kitett egy 1000*1000 pixeles fehér képet, és a pixeleket darabját 1 dollárért árulta, hogy egyetemre tudjon menni a bevételből. Vegyél meg pár százat, és azt teszel rájuk, amit akarsz. Céged logóját, tevehajcsárokat, Szeretlek Mari feliratot. Na, ez a zseni lebegett a szemem előtt, gyakorlatilag a nagy semmit árulta, és vitték, mint a cukrot. Persze, ezt csak egyszer lehet elsütni, volt pár klónja, de azért azt látjuk, hogy ezt sokáig nem lehet csinálni. azért ez akkoris egy millió dollár, ami már nem játék.

Még 1999-ben ment a CD-írós MP3 kalózkodós biznisz, amikor a letöltés még kevesek kiváltsága volt - szép zsebpénz volt, bőven behozta a hatvanezer forintos CD író árát, de a bizniszt kinyírta az internet, meg hogy meglehetősen illegális volt. Szerencsére bőven elévült, megúsztam, meg azért elég piciben csináltam, nem akartam lakást venni a pénzből, tényleg csak egy kis zsebpénz kellett 17 évesen.

Egyetem alatt már komoly szolgáltatást nyújtottam, vettem laptopot, ha kellett rendberaktam, kijelzőt cseréltem ha törött volt, majd szép haszonnal eladtam. Szerettem csinálni, mert jobb, mint szórólapot osztani, picit tanultam is vele, és akkor csináltam, amikor időm volt. 20 perc böngészés a vaterán valami eladó romra, alkudozás, hogy mennyit engedsz a feléből, hazavinni, esetleg pótalkatrészt vadászni, beszerelni, majd a kicsinosított példányt szépen meghirdetve eladni. Jó volt, csak melós, nem volt benne igazi extraprofit. A haszon arányos volt a befektetettt munkaóráimmal.

Valamivel később, kicsit párhuzuamosan, virágzott a Vatera biznisz, megvettem olcsón e-bayen a Hello Kitty órákat, vártam három hetet mire megérkeztek és karácsony előtt az elkeseredett anyukák egymásra licitálva gyilkoltak a csillogós rózsaszín csatos példányokért. Jó volt, munka mellett a karácsonyi szezonban két havi fizetést sikerült összeszedni vele, ami nem rossz, ahhoz képest, hogy vastagon túl voltam fizetve otthon. Igenám, de ezzel két probléma volt: Karácsonyi szezonon kívül a kutya nem vásárolt ilyen órákat, azt is csak nyomott áron, egyszerűen nem érte meg a macera, ráadásul amikor pörgött a biznisz, akkor is volt vele munka rendesen. Pénzbegyűjtés, figyelni, hogy ki-mikor-mennyit fizetett, a nem fizetőket zaklatni, postázgatni a nyerteseknek, vagy a személyes átvétellel szórakozni. Ezen felül még a Vatera nem túl felhasználóbarát rendszerével is meg kellett küzdeni.

Kellett valamit találni, ami legalább ilyen jól fizet, ám nincs vele ennyi macera, mert ennyi erővel akár havat is lapátolhatnék, az is munka.

Próbálkoztam én mindennel, de leginkább nem találtam semmit, az egyik próbálkozás a fiverr.com volt. Az emberek fizetnek 5 dollárt, hogy mindenféle szolgáltatásokat csináljak nekik. 5 dollár... nem sok, ezért nem sokat kap manapság ma az ember, különösen, hogy ebből 1 dollárt levesz a cég, marad nekem 4. Listáztam mindent ami eszembe jutott, küldök neked képeslapot, logót tervezek, facebookra posztolgatok, és még egy halom ötletem volt. Ímmel ámmal néhanapján jött 1-1 megrendelés, ám ebből a bevételből még afrikában is éhen haltak volna, szóval csak pár sör jött ki belőle. És ekkor vált el az ocsú a búzától, az egyik típusú szolgáltatásra megnövekedett az érdeklődés. 

Szépen lassan már havi 50-100 dollár volt belőle, ami már szemmel látható összeg, ekkor úgy döntöttem, profilt tisztítok és ráállok erre. Persze, ezt most nem mondom el mi ez, hülye leszek  konkurenciát állítani magamnak, így is vagyunk páran akik csinálják. A pozitív visszajelzések csak gyűltek, csak gyűltek, magam is meglepődtem, mennyire jó vagyok. Reméltem némi növekedést, de sokáig megrekedt a dolog havi 300 dollárnál. Persze, ha azt nézem, hogy átlag napi 5-10 percet levelezgettem érte, akkor nem rossz, de nem ebből lesz palotám Monacoban. 

2015 azonban változást hozott, és egyre inkább összejött 400-500 dollár is, és most szeptemberben rekordnyereség, 750 dollár. Igaz, ez már kétszerannyit, kb napi 20 percet vesz el az életemből, úgyhogy lassan úgy érzem, automatizálni kellene a dolgokat, amennyire csak lehet. Meg a törzsvevőkkel foglalkozni. Sőt, a törzsvevőknek már saját weboldal kellene, ahol nem vagyok 20% jutalékra lehúzva.

Hát így állunk, ezt már régen meg akartam írni. Te hogyan keresel mellékest? Rakjuk össze a fejünket, többen okosabbak vagyunk.

 

Szólj hozzá!

Címkék: internet filozófia Social Safari

A bejegyzés trackback címe:

https://gumimacik.blog.hu/api/trackback/id/tr377872020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása