4 hónapja szedem a gyapotot az új gazdám földjén, kezdünk beilleszkedni, Köszönjük minden nagyon szép és jó! Eseménytelenül telnek a napok, minden olyan, mint amire számítottunk, a helyi kaja finom, bár sokszor fogalmunk sincs mit rendelünk, mert az angol menü mindent leegyszerűsít, így olykor előfordul 3-4 tök ugyanolyan tétel a menün. A helyiek megfelelnek az ázsiai sztereotípiáknak, nagyon sokat dolgoznak, nagyon szorgalmasak, csak sajnos ész nélkül.
Mondok egy hasonlatot:
Ha az a feladat, hogy ezt a köbméter homokot be kell dobozolni, és adsz nekik egy törött kiskanalat, akkor napestig kanalaznak, ám senkinek nem jut eszébe, hogy 20 méterre ott egy lapát, amivel fél óra alatt végezni lehetne. Ha javaslod, hogy mi lenne, ha inkább a dobozt húznánk rá a kupac homokra, akkor jön a jaaaj, azt úgy nem lehet, nekünk azt mondták, hogy kanalazzuk be.
Rugalmatlanok is, bármilyen kereskedelmi szituációban, azt csakis úgy lehet, ahogy ők kigondolták. Egyéni dealeket kötni sajnos nem lehet, és a főnököt sem lehet megkérdezni róla.
Példa:
Kedvenc kajálós standomon, a kaja 28 helyi dollárba kerül, amiben van kaja, meg egy dobozos üdítő, kóla, sprite, szójatej. Egy ilyen üccsit ő kb 4-5 dollárért vehet nagyban. Árulnak kis sült golyócskákat is, 10 darabot 5 dollárért. (neki a 10 darab kerülhet 2-3 dollárba)
Mondom én neki, figyelj srác, utálom a cukros löttyöt, dobj be helyette 3 kis gombócot, az neked semmi, én meg örülni fogok, és még jobban is jársz. Jaaaj, azt nem leheeet, nekem üdítőt KELL adnom a kajához, másként az LEHETETLEN!
Na, de semmi baj, ezért dolgozik ott sok szakember a világ más tájairól, hogy egy picit kreatívabbak legyenek, és megoldja a helyi mukik életét, cserébe kapnak egy nagy rakás pénzt. És úgy tűnik, a nem helyi munkaerőért harc van, ma jött az első ilyen, egy kis levél a LinkedIn-re, miszerint a konkurencia keres valami hasonlót, mint én, érdekelne-e, beszéljünk. Nos, alig 4 hónapja vagyok itt, még nem vagyok túl boldogtalan az új gazdámmal, eszem ágában sincs munkahelyet váltani, de azért csak érdekel mit ajánl a konkurencia, így mutatok némi érdeklődést, hogy kideríthessek részleteket. Miután kiderült, hogy borzasztó gyatrán fizetnek, amin azért picit meglepődtem, már köszöntünk is volna el, amikor a recruiter még felhozza, hogy mégis milyen irányba kacsingatok, van-e kedvem egy kávéra találkozni, hiszen ha nem most, akkor máskor még érdekelhet valami, és jó, ha ismerjük egymást. Nos, én szeretek kávézni és beszélgetni, jövő szerdán találkozunk! Kíváncsi vagyok, csak go with the flow!
